Aki járt a Tisza-tavon, tudja, hogy minden évszakban csodás, s más-más oldalát mutatja a látogatónak. Azonban májustól szeptember végéig igazi vad, burjánzó arcát láthatod az ártéri fákkal, nádasokkal, valamint a viz szinét ellepő gazdag vizi növényzettel.

E lebegő hinárnövények egyike a  sulyom (Trapa natans) a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó vizinövény. Mivel más hasonló növény Magyarországon nincs, nem lehet összetéveszteni más fajjal. 

A sulyom kifejezetten szép, lágyszárú, egyéves növény: rombusz alakú zöld levélrózsái sűrűn beterítik a vizet. Termései ősszel érnek, majd az iszapba merülve kelnek ki belőlük az újabb generációk. Ezek kezdetben az iszapban gyökerezve fejlődnek, később úszó telepekké, hinárrá válnak. Vízfelszíni, rombusz alakú levelei 1-4,5 cm hosszúak és ugyanilyen szélesek, elöl durván fogasak, 7–17 cm hosszú levélnyelük hólyagszerűen felfújt.  Alámerült, víz alatti levelei fésűsen szeldeltek, gyökérszerűek. Virágai kicsinyek, fehérek, hímnősek, a levél fölé emelkednek, a megtermékenyülésük után a levelek alá hajlanak.Július-augusztusban virágzik.

A növény a nyári forróságban hűsíti a vizet, árnyékot ad a halaknak. A sulyomtermés fiatalon zöld, zöldesbarna, éretten fekete színű, belseje fehér, szív alakú. Terméshéja fokozatosan megkeményedik. Szürkésfekete termése 2–4 cm hosszú, 2-4 szarvú, a csúcsán koronát visel.  Belelépve igen fájdalmas találkozás a vízparti fövenyben megbújva.

A sulyomfélék latin neve (Trapa) egy ősi fegyver funkcióra utal: a calcitrapa „lábfogó”-t jelent.Nem tudni, hogy a növény vagy a fegyver volt-e előbb, mindenesetre sulyomnak nevezik a hasonló, tetraéder alakú, négyágú hegyes vasakat is, amelyeket az ókor óta előszeretettel használtak amolyan fapados aknamezőként: a mezőn sűrűn szétszórt sulymok felfelé álló hegyeikkel akadályozták az ellenség, főleg a lovak közlekedését. 

Régi népi nevei: a vízi gesztenye, vízi mogyoró arra utalnak, hogy ehető. Főzve vagy lisztté őrölve ették, sőt még napjainkban is fogyasztják A keményítőben gazdag termése miatt a sulyom bizonyos időszakokban, pl. török háborúk és hódoltság idején mint inségeledel is ismert volt az Alföldön és gyűjtötték.

Igy készült a sulyommártás

A megmosott sulyomterméseket fél óra főzés után, meghámozzuk, beljesét kikaparjuk és ledaráljuk. Készítünk egy tejmártást (felforrósított vajba lisztet keverünk és megpirítjuk, tejjel felöntjük és felforraljuk, miután simára kevertük.) A tejmártáshoz adjuk a ledarált sulyomtermést és némi tejföllel elkeverjük, végül ízlés szerint mustárt teszünk bele és összeforraljuk. Ha túl sűrű, kevés tejszínt önthetünk még hozzá.  

A sulyom begyűjtése nem volt egyszerű munka,  igényelt némi tapasztalatot és népi rafinériát. Egy 2–3 méter hosszú bot végére ruhadarabot, vagy régi subát szegeztek és ezzel kavargatták a vizet. A sulyom tüskés termése beleragadt a ruhadarabba, amelyről fakéssel kaparták le. Szokás volt, hogy a víz fenekére eresztettek le rossz subát s kötélen húzták, így a termés az anyagba ragadt. 

Mire jó még a sulyom?

 A népi gyógyászatban például szorulás ellen fogyasztották. Az ébenfekete héját pedig cserzőanyagnak használták valamikor régen. A 19. században pedig a pusztai csárdák sárfalát erősítették meg a sár közé kevert sulyomtermésekkel. Állítólag a héj főzete pedig a ház földjére öntve megöli a bolhákat - ne feledjük, hogy régen döngölt föld volt a parasztházak padlója, jobb esetben fával, vagy kővel, téglával burkolták.

Végezetül egy sulyom, amit otthon is bárki elkészíthet:

Megtisztelsz, ha tetszett és megosztod vagy elküldöd ismerőseidnek.  Megköszönöm, ha jelzed felém azzal a kis tetszik gombbal.

További szépségekért, érdekességekért pedig csatlakozz a facebook oldalamhoz!

Fotó:Virág vagy fűszer, wikipédia, Mészáros János, wikipédia, Veres Mari