A világ legnépesebb daru vonuló helye lett a Hortobágyi Nemzeti Park az aktuális szinkronszámlálások alapján. „A Természet őszi ünnepének” főszereplői, melyeknek a századfordulón egyetlen tolláért akár egy borjút is adtak, s melyek hazánkban szeptember közepétől a kemény fagyok beálltáig pihennek meg hosszú vándorútjuk közepén. Mit kell tudni a darvakról?
Környékünkön, és a Hortobágyon az őszi naplementék méltán leghíresebb, legvonzóbb természeti eseménye a daruvonulás. A daru Észak-Európa mocsárvidékein, tőzeglápjain fészkel (100-120 ezer pár), majd a tél közeledtével útnak indul a telelőhelyek felé. A vonulási útvonal hazánk területén kettéválik, a madarak egy része Szicílián keresztül Tunéziába tart, a másik a Nílus mentén Szudánba és Etiópiába.
A daru (Grus grus) a darufélék családjába tartozó hosszú lábú, hosszú nyakú gázlómadár. Tőr alakú csőrével rendkívüli ügyességgel tudja összegyűjteni a különféle bogyókat, ha alkalom adódik, elkapni kisebb emlősöket. Ugyanilyen tehetséggel tudja összegyűjteni és kibontani ősszel az elhullott, esetenként a lábon maradt kukoricát, és mindenféle egyéb terményt, amit csak ehetőnek talál. Hatalmas termetével, 95-120 cm-es magasságával az egyik legnagyobb európai madárfajnak számít. Szárnyfesztávolsága egy fiatal saséval vetekszik, nagyjából 180-220 cm.
Az ókorban csodálták fáradhatatlan repülését. A daruszárny amulett volt, amelyről azt tartották, hogy megóv a kimerültségtől.
Hermész, mint az istenek hírnöke és a vándorok védelmezője, magától értetődően összefüggésbe hozható e vándormadárral, s miután a darvak ék alakú kötelékekben repülnek, a hagyomány úgy tartja, hogy Hermész ezek mintájára alkotta meg a betűket (gondoljunk az ékírásra, vagy az A, V és M betűkre).
Kínában a halhatatlanok hírnöke a daru. Az időszámítás kezdetétől fogva úgy tartották, hogy a halhatatlanok daruháton járnak és repülnek az égbe. A taoisták képes kifejezése a halálra: „daruvá változni”.
Az 1900-as évek elejéig Magyarország nádasaiban fészkelő madarat nagy becsben tartották. A daru a pákászok és darvászok megélhetését is biztosította a darutollak gyűjtése, illetve a fiókák elfogása, megszelídítése által.
A daru nemcsak a nemesek körében volt közkedvelt. A megszelídített daru a paraszti porták díszmadarának számított, ugyanakkor kiváló házőrző is volt. Legtöbbször hamarabb jelezte a betolakodót, mint a kutya. Régi időkben még a várak őrzésére is használták.
A darutoll a legnemesebb tolldísznek számított, nagy árat kértek érte a hortobágyi hídi vásárokon. A szerint tisztelték egymást az urak, hogy kinek, milyen darutolla volt.
Európa leghatalmasabb madaráról még folytathatnám a leírást, hisz még egy szó sem esett trombita-hangjáról, ügyességi játékáról, vagy táncáról...
De szerencsére jövőre is erre jönnek megpihenni fárasztó vándorútjuk során, így akkor majd ezekről az érdekes, izgalmas dolgokról szólok.
Addig pedig fogadjátok szeretettel a híres és tehetséges természetfotós, Lóki Csaba képeit ezekről a csodás, nemes madarakról:
TIPPÜNK!
Gyere a Tisza-tóra,
ahol ősszel téged is ámulatba ejt a naplementék csodája a daruhúzással!
Megtisztelsz, ha tetszett és megosztod vagy elküldöd ismerőseidnek. Sok munkám van benne... Megköszönöm, ha jelzed felém azzal a kis tetszik gombbal.
További szépségekért, érdekességekért pedig csatlakozz a facebook oldalamhoz!
Fotó:Hortobágyi Nemzeti Park, Mozes Vh, Szabó Endre, Morva Szilárd, HNP, Magyar Néprajzi Lexikon,
Az írás szerzői jogvédelem hatálya alá esik.