A nagypéntek a húsvétot megelőző péntek, a kereszténység e napon emlékezik Jézus kereszthalálára;a keresztény egyház szigorú böjttel. A népi hagyomány a megtisztulás és megújulás napjának tekinti nagypénteket. Nagypéntek a reformátusok egyetlen hagyományos böjti napja.
Nagypéntekhez számos magyar népi hagyomány fűződik. Nagycsütörtökön már elhalkulnak a harangok, helyette kerepelnek, s a jószágokról is leszedik a kolompot, csengőt. Amikor újra megszólalnak a harangok, a gyerekek csapatokba verődve csengőznek, vagy kolompolnak, elsősorban azért, hogy elűzzék a férgeket, vagy a faluból elriasszák a békákat. Ez utóbbi célt szolgálja az a szokás is, hogy a ház körbeseprésekor mindig a ház falától elfelé söpörnek.
A nagypénteki böjt idején nem főznek és sütnek zsírral. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. A Tápió mentén mindenütt hangsúlyozták is a nagypénteki reggeli és délelőtti pálinkaivás fontosságát. . A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá.
Egyes vidéki falvakban, például Hortobágyon volt és van szokásban: A nagypénteki mosakodás folyóban, patakban. A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy azért hasznos nagypénteken, mert Jézust, mikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel megszentelődött. Ezért néhol aranyos víznek is nevezik a napfelkelte előtt merített vizet. A férfiak azért mosakodtak, hogy ne legyenek ragyások, az asszonyok pedig szeplőiket mosták le. A háziállatokat- többnyire lovakat is- ekkor mosták le, hogy megelőzzék a parazitákat és a jószágok egészségesek maradjanak.
Protestánsok körében volt népszokás a Pilátus- verés, égetés, kergetés. Ennek során gyerekek, fiatal fiúk óriási lármát csapva dorongokkal, botokkal döngetik a földet, vagy a templom elé hordott deszkákat, esetleg a templompadokat teszik mindezt abban a hitben, hogy ezzel Pilátust verik agyon, aki Jézust halálra ítélte.
A nagyszombatra virradó éjszaka kiváló lehetőség a szerelmi jóslatokra. Ekkor megtudhatja a hajadon leány ki lesz az élete párja. Az egész napi böjt után megfürödtek a hajadon lányok, ezután a fésűjüket és szappanukat beletekerték a törölközőjükbe és a párnájuk alá tették. Ha férjhez szerettek volna menni, akkor nem törölték meg arcukat. Helyette álmukra bízták a jóslatot: Annak a leánynak, akinek az orcáját megtörölte a legény álmában, az lett a párja.
Nagypénteken tilos volt mindenféle munkavégzés.szerencsétlen napnak tartották a munkavégzésre, ezért nem volt szabad állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat végezni. Ezen a napon nem sütöttek kenyeret, mert hitük szerint az kővé válna. Nem szőttek, nem fontak, nem mostak, mert úgy tudták, hogy a nagypénteken kitisztított ruhába belecsap a villám; vagy, hogy aki ezen a napon mos, annak a családjában hamarosan meghal valaki. Aki viszont nagypénteken vágja, vagy vágatja le a haját szerencsés lesz, mert a következő évben nem fog fájni a foga. Hasonlóan kedvező ilyenkor a körömvágás is, mellyel a fejfájás előzhető meg.
Akit nagypénteken születik és húsvétvasárnap már meg is keresztelik, az különleges, „gyógyító” képességgel rendelkezik- a népi hiedelmek szerint. Főleg, ha az egy kisfiú volt, annak biztosan lelkészi hivatást ajánlották.
A hiedelem úgy tartja, hogy a nagypénteken tojt tojás sohasem zápul meg. Az angolok pedig azt hiszik, hogy a nagypénteki tojás tűzbe dobva képes elfojtani a lángokat.
Időjárással kapcsolatos jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak a bukovinai magyarok. Galgamácsán úgy tartották, hogy ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. Zagyvarékason úgy mondták: „Nagypénteki eső, annyi méreg, amennyi szem lehull. Rossz termés lesz."
