2015. máj 19.

PÁKÁSZOK ÉLETE A TISZA MENTÉN

írta: Popovics Ancsa
PÁKÁSZOK ÉLETE A TISZA MENTÉN

A pákász a lápos vidékeken halászattal, madarászattal, vadászattal foglalkozó személy- írja a Magyar Értelmező Szótár. Ennek ellenére a pákászat nem mesterséget, inkább egy életformát jelentett, melyet évszázadokon át űztek például a Tisza-vidékén is.

Családjával együtt a természetben élt, ismerte annak minden zegét-zugát, minden élőlényét, tücskét-bogarát. Alkalmazkodott az őt körülvevő környezethez, minden eszközét, szerszámát maga készítette abból, amit a természet megadott neki.

A minap Herman Ottó egyik könyvét: A Magyar Halászat Könyvét vettem a kezembe, aki így írt róluk: "A pákász egész életét, télen-nyáron a rétségben töltötte; sokról még az sem bizonyos, hogy keresztelték, éltepárjával megeskették, s harangszóval, papi áldással eltemették volna. Még az a két legfőbb életszükség: a dohány és a puskapor sem igen hozta lakott helyre; – “szerezte” a lápokon, mint ruházatát, kését, bográcsát, s szerszámjának kevés vasát – mindenét, még a “rozsdását”, azt az egycsövű, megszögezett, megmadzagolt, s mégis biztos puskáját is.
Adót nem fizetett; neve nem volt beírva község, megye, uraság lajstromába; nem volt jobbágya senkinek; pap nem szedte tőle a párbért, szóval a rétség szabad embere – még a nemes embernél is szabadabb volt."

pakasztanya.jpg

De mi is az a pákászat?
A pákász elnevezés valószínűleg onnan eredt, hogy eleik párnák, dunnák kitöméséhez, tűzcsiholáshoz gyűjtötték a gyékény pelyhes buzogányát a: pákát; majd minden mást is, amit a természet készen adott. Ma már csak egy kihalt ősi mesterség.

Valószínűleg a pákász-életmód a földrajzi viszonyok hatására alakult ki. A pákászok, akik a lecsapolatlan láp- és mocsárvidékeken éltek, a terület jellegéből adódóan mezőgazdasági munkát nem tudtak végezni. Gyűjtögette családjával az ehető mocsári növényeket, a vadmadarak tojását, tollát, a piócát és a teknősbékát. Voltak, akik darvak, kócsagok szelídítésével foglalkoztak, méheket tartottak. Kunyhójukat is a természet adta nádból fonták meg, ami többnyire kúp alakú volt.Evőeszközeiket is maguk készítették. Kanaluk nyéllel ellátott kagylóhéjból , villájuk pedig a kanalas gém faragott csőréből készült.

alfahir_hu.jpg


A nádi ember a lápi vidéket jól ismerte. Tudta, hogy mi a teendő egy nagyobb esőzés után. Nappal több száz jel alapján tájékozódott, este a hold fénye és a csillagok állása segítette. Mindig tudta, hogy milyen évszak van: a vízimadarak vonulásából kiolvasta. A pákász állatismerete páratlan volt. Az állatok viselkedéséből következtetett a várható időjárásra.

A pákász ingoványos talajon két-három ágú bottal járt.Bocskora alá gyékényből font tányérforma talpat kötött, hogy ne süllyedjen el a mocsárban. Ha vízre szállt, nádtutajjal vagy bödönhajóval közlekedett. Könnyedén kiismerte magát a vadregényes vidéken, ahová a falusiak be sem merészkedtek.

Minden szükségletét maga oldotta meg, leleményességével ivóvizet is gyűjtött. A vizet a lápos talaj alsó rétegeiben gyűjtötte össze úgy, hogy egy lápmetsző ásóval a talaj mélyebb rétegeibe ásott. Majd egy hosszú nádszálat vezetett le, amin keresztül nyerte ki a tiszta vizet.

A pákászok között is voltak " rangosabb- félék", azoknak a kunyhóik sárból voltak tapasztva, de nem volt se tetejük se ablakuk. A portájukat rendszerint még élő állatok is látogatták: egy- egy fióka korban magához szokatott vadréce, vagy egy törött szárnyú kócsag,daru. "Itt járt-kelt a feleség, itt született s cseperedett fel a pákász gyermeke - a szabad természet szabad teremtménye."

sulinet_hu.jpg
A pákász utolérhetetlen, mesteri halász volt! Fő eszközei a: varsa és a szigony. A csukát pedig csapóhurokkal fogta meg. Volt úgy, hogy nagy aszály jött, de a pákász nem halt éhen, felkereste azokat a helyeket, ahol a föld mélyében összevermelődtek a halak: kiásta azokat. A mesterség apáról- fiúra szállt,így sajátították el.


Vadászként is jól megállták a helyüket. Télen, amikor be volt fagyva a víz, a récék forrásokat látogattak. Ekkor a pákászok összebeszéltek, s nagy körben körülfogták a forrás helyét, közben meztelenre vetkőztek. Amikor kellő távolságban voltak, egy pákász elfüttyentette magát: mind berohantak a vízbe. A roham miatt récék hirtelen nem tudtak felrepülni, így gazdag zsákmánnyal tértek haza.


Nemcsak az állatokat, hanem a lápi növények tulajdonságát is jól ismerték; ők voltak a füvesemberek is. A növényeket gyökerestől szárították, majd összetörték. Faggyúval összekeverve kenőcsként használták. Az orvosi zilizt sebgyógyításra, fájó torok öblögetésére használták. Piócákat is ők gyűjtötték be, amiket eladtak a falvakban és a városokban.


A folyók szabályozásával, lápok lecsapolásával élőhelyük eltűnt, a különleges pákász mesterség kihalt.

Ha Te is különlegesnek tartod e mesterséget, akkor Gyere a Tisza- tóra: Ez a tanösvény 12 állomáson keresztül fedi fel újra a pákászok életét. Kipróbálhatod milyen a lápon járás és készíthetsz nádsípot is! A vadregényes tanösvény csupán 1km hosszú, amit kényelmesen be tudsz barangolni.

A Pákász Tanösvényről itt tudsz meg többet!

szabicskikoto.jpg

További info: Szabics Kikötő és Szabadidőpart
5358 Tiszafüred-Örvény, Szabics Kikötő és Szabadidőpart
info@szabicskikoto.hu

 Tetszett az írásunk? Kérlek, segítsd munkánkat egy megosztással.

Fedezd fel a pákászok életét: Gyere a Tisza- tóra!

 

Az írás szerzői jogvédelem hatálya alá esik.

Szólj hozzá

pákász Tisza pákászat pákász tanösvény Pákász tanösvény Tisza-tavi látnivaló