2015. már 11.

A TISZA- TÓ LÉGI VADÁSZAI

írta: Popovics Ancsa
A TISZA- TÓ LÉGI VADÁSZAI

Szitakötőkről, acsákról és a légivadászokról...

Nem is gondolnánk mennyire izgalmas a Tisza- tavi élővilág! Kisétálunk a vizpartra, s milliónyi élőlény vesz körbe bennünket.Tavaszi sétánk, bringa körutunk alkamával látjuk, halljuk és érzékeljük őket, mégis keveset tudunk róluk… Tarts velem kedves Olvasó! Elkalauzollak a Tisza- tó makrovilágába, ahol a mai kedvenceink is élnek: a nagyszerű légi vadászok.

rozsas_lapos_hasu_acsa_sasofotoblog.JPG

Hogy kik ezek a csodálatos élőlények?

Kezdjük a legelején. Több mint 300 millió évvel ezelőtt, amikor a szárnyas rovarok kezdték meghódítani a Földet , mára igen közkedvelt ízeltlábú kezdte meg úttörő életét. Akár hiszed, akár nem, fosszilis anyagokból  mutatták ki, hogy az ősi szitakötő szárnyfesztávolsága a 70 cm hosszúságot is meghaladta. Habár a mai fajok ennél jóval kisebbek, de méretük így sem elhanyagolható. Magyarországon 90 faj él, közöttük több védett is van. A  hazai szitakötők a vizes élőhelyekhez kötődnek, szaporodásukhoz elengedhetetlen a víz jelenléte.


A szitakötők rendjén belül több család és/vagy alcsalád is létezik, egyes nemzetségen belül számos szitakötő, acsa, és légivadász szerepel. Testméretük fajonként változó: a legkisebbek 18 mm a legnagyobbak a 150 mm-t is meghaladhatják. Szárnyuk hártyás, sűrűn erezett, nyugalmi időszakban a hátukon összezárva vagy kinyitva helyezkedik el.

A kifejlett rovar, nevezetesen az imágó testét kitin borítja, amely korai időszakban még nem szilárd. A fiatal szitakötők folyamatosan vadásznak, így vaskosabbá és energia felhalmozódás révén ivaréretté válnak. A szitakötőknek kiváló, hatalmas összetett szemük van, igy életük során többnyire csak ezekre hagyatkoznak. Vékony lábaik a préda megragadására szolgál, amit az erős és fűrészes állkapcsaikkal tépnek szét.

A szitakötők nem csak kiváló vadászok, de egyben mesteri repülők . A madarakkal ellentétben még hátrafelé is képesek repülni. Hát nem bámulatos!?

keksavos_legiv_flickr.jpg

A szaporodási időszakban számtalanszor tudnak párzani, bár már egyetlen aktus elég ahhoz, hogy a nőstény megtermékenyüljön. A szitakötők igazi evolúciós stratégisták. Ha a hím már úgy találkozik a nősténnyel, hogy az párzott, akkor egy speciális nyúlvánnyal a korábbi aktusból származó hímivarsejtet kikaparja, hogy ő termékenyitse meg a kiszemelt nőstényt. Ez  csak akkor jön létre, ha azt a nőstény is akarja. A rovarvilágban ez egyedülálló jelenség.

A megtermékenyült petesejt közvetlenül a vízbe , vízi növények szöveteibe, vagy a mederfenék üledékébe, netán a part menti, nedves talajba kerül. A vízbe kerülő petéket többnyire kocsonyás burok védi és rögzíti az aljzathoz.


A lerakott petéből lárva fejlődik, amely már korai időszakban egy vérszomjas predátor. Legelőször kisebb vízi szervezeteket képes elkapni, később nagyobb élőlényeket: vízirovarokat, férgeket, ebihalat, halivadékokat is. A lárváknak van egy speciális szervük: ez a fogóálarc, mely eltakarja a szájszerv többi részét és villámgyorsan kinyújtható és visszahúzható. A lárva csak mozgó élőlényekre vadászik, rendszerint lesből támad. Habár a szitakötő lárva kitűnő ragadozó, neki is vannak ellenségei a vízben: főként vízi poloskák, egyes halak veszélyeztetik. Általában rejtőzködő életmódot folytat, de veszély esetén nagyszerű stratégiát vet be: beléből kipréseli a vizet, így „sugárhajtásban” eliszkol.

.

A speciális szerv: a fogóálarc
.

larva.jpg


Ha a lárva mindezt túléli, jöhet a titokzatos átváltozás: ösztönösen olyan helyet keres fel, ami nyugalmat ad ahhoz, hogy átváltozzon szitakötővé. Először elkezdi magát kipumpálni a bőréből, ami nyomás hatására  felszakad. Ekkor ki tudja dugni a fejé és a torát, majd hátrahajolva kiszabadítja a potrohát, lábait és szárnyait. Ekkor még szárnya csökevényesnek tűnik. A kiszabadulás után hozzákezd a potrohát felfelé pumpálni, ezzel a szárnyai kimerevednek. A maradék vizet még kipréseli szervezetéből, majd megteszi első útját, amit szűz repülésnek nevezünk. Pár óráig szárítkozik, majd elkezdi új életét immár szitakötőként.

negyfoltos_acsa_flickr.jpg
A szitakötő fő célja a szaporodás, illetve ezzel járó territórium megtartása: a hímek folyamatosan védelmezik területüket a betolakodókkal szemben. Aki belép - például egy másik hím- halállal lakol érte. A Tisza-tó partján sokszor láthatjuk, ahogy „fogócskáznak” a szitakötők. Ez nem más, mint a terület védelme.


A Tisza- tavon több közönséges faj él. Mint például:

  • Laposhasú acsa (Libellula depressa)
  • Nádi acsa (Aeshna mixta)
  • Négyfoltos acsa (Libellula quadrimaculata)
  • Apró légivadász (Ischnura pumilio)
  • Kéksávos légivadász (Enallagma cyathigerum)
  • Királyszitakötő (Anax imperator)

Ahhoz, hogy ezek a nagyszerű rovarok még sokáig gazdagítsák a hazai faunánkat fontos, hogy védjük a vizes élőhelyeinket, többek között a Tisza- tavat, mely megannyi élményt tár szemünk elé.

 

Légy Te is részese: Gyere  a Tisza- tóra!

 

 

Fotó: Sasofotoblog, Flickr, Flickr

Szólj hozzá

pete ragadozó szitakötő lárva acsa territórium kitin vizes élőhely imágó légivadász Tisza- tó összetett szem fogóálarc