A Tisza mellett nőttem fel, az igaz, de, szégyen-nem szégyen, életem első két évtizedében nem láttam közelről halászlét! Amikor főiskolás koromban egyik csoporttársamnál jártam vendégségben, ott kóstoltam meg nagy bátran a tiszai halászlét - szerencsémre.
Mondják az élet dolgairól, az első találkozás döntő, s én döntöttem: az illata, a színe, de legfőképp az íze úgy megtetszett, hogy azóta is egyik kedvencem.
Erdei Ferenc Néprajzi ínyesmesterségek című írásában így ír róla:„A halászlé és a halpaprikás főzése is, fogyasztása is külön nemzeti ügy, amiben országrészek, csárdák és halfőzőmesterek vetélkednek egymással”. Ezen megállapítása a mai napig megállja a helyét. Annak ellenére, hogy legtöbben egyszer egy évben, a karácsonyi asztalon találkozunk vele, mégis éppen annyira hozzánk tartozik, mint a gulyás vagy a töltött káposzta: ha magyar ételt kell mondani, ezek jutnak eszünkbe. Ha pedig szóba kerül készítésének menete, heves viták kereszttüzében találjuk magunkat, hiszen mindenki úgy gondolja, az övé a legjobb. S ezek a viták, bár elsőre talán nevetségesnek tűnnek, nagyon is fontosak. Hiszen amíg vitázunk róla, addig a halászlé, hagyományunk e kis szelete, megmarad.
Ha megnézzük az étel rövid történetét, látjuk, hogy nagyjából kétszáz éves. Persze előtte is főztek olyan halételt, amihez járt lé, ám ízesítése nagyon távol áll attól, amit mi halászléként ismerünk,mivel a magyar konyha ekkor még nem használta a pirospaprikát. A fűszer először dísznövényként került az országba, a 16-17. században egy-egy főúri kert ékessége volt. Elterjedését a szegedi szerzeteseknek és a parasztságnak köszönhetjük, akik előbb gyógyszerként használták reuma, hideglelés, megfázás ellen, majd az így népszerűségre szert tevő paprika a 19. századra ételízesítőként is elindult hódító útjára.
A halészlé elnevezés azonban nem egy konkrét étel, mint mondjuk a brassói, hanem "gyűjtőfogalom", mert az ország más-más vidékén az elkészítése is más. A Tiszából, a Dunából, vagy a Balatonból kifogott halakból készülő halászlevek nem csupán a tartalmukban, hanem eredeti elkészítési módjukban is eltérnek egymástól.
A szegedi, "Halpaprikás halászosan" nevű étel elkészítési módjának lényege, hogy minden hozzávalót egyszerre tesznek bele a bográcsba, vagy a lábasba.
A bajai halászlé hagyományosan kizárólag pontyból készül, s minden hozzávalót együtt főznek meg. Különlegessége, hogy "gyufatésztát" főznek ki, előbb ezt teszik a tányérba, és arra tálalják a halászlevet.
A balatoni halészlénél előbb alaplevet készítenek. Az alapléhez kb. feleannyi súlyú apró halat használnak, mint amennyi a nagy hal súlya. Alapvetően pontyból készül a balatoni halászlé, melynek a fejét és a farkát is belefőzik az alaplébe, illetve sok helyen krumplival sűrítik a levet.
Ilyen hosszú bevezetés után lássuk, milyen is az igazi Tisza-tavi halászlé!
Felénk az a mondás járja, hogy a halászlé elkészítése időt és szorgalmat igényel. A frissen fogott tiszai apró halakat (keszeg, kárász, törpeharcsa), és nemesebb halak fejét és farkát a kellően sok felaprított vöröshagymával vízzel felöntve, sózva, paprikával, paradicsommal, fűszerpaprikával megfőzzük. Az igazán jó összhatás elérése érdekében sohasem idei hagymát használunk, az erre a célra félretett tavalyi a legmegfelelőbb! Amikor a lé megfőtt, kiszedjük egy tálra a halakat, és aprólékosan az összes nagyobb csontot kiszedegetjük, a halhúst pedig egy szitán átpasszírozzuk, hogy az összes apró szálka eltűnjön.
Az így kapott lé inkább mártásszerű, amelyben kiválóan érvényesülnek a frissen belefőzött, üde halszeletek. És persze ami ki ne maradjon a legfinomabb halászléből, a legfontosabb titkos összetevő: a szakács szíve-lelke!
Ha pedig a Tisza-tónál kóstolnád meg ezt a tradicionális ételünket, számos csárda, vendéglő várja saját legjobb receptje, saját titkos hozzávalója alapján főzött legfinomabb Tisza-tavi halászlével az éhes utazókat, nyaralókat. A világhálón fellelhető vendégértékelések alapján a két legjobb választás, ha egy jó halászlére éheztél meg: a poroszlói Fehér Amúr Halászcsárda, melyet Poroszló-Tiszafüred között a 33-as út mentén, az élő Tisza mellett találsz, és az abádszalóki Lilaakác Kisvendéglő, melyet a sportpálya mellett, a Blaha Lujza téren találsz, ahol egy 150 éves lilaakác lugasa alatt kóstolhatod meg a Tisza-tavi halászlét.
A végén, összegezve tehát, mi a legfinomabb halászlé titka? A friss hal, sok hagyma, jóféle fűszerpaprika és a tudat, hogy szívünk-lelkünk is benne van!
Gyere a Tisza-tóra,
s kóstold meg a legfinomabb halászlét!
Fotó: Ferfionline, GyTT, Utazássk, Fehér Amúr Halászcsárda, Lilaakác Kisvendéglő
