Ki ne emlékezne gyermekkora egyik kedvenc dalos játékára: Csip-csip csóka, vakvarjúcska...Szerettem én is ezt a játékot, de ki gondolta volna, hogy szereplője, a vakvarjúcska, létező madár?!
Később szembesültem vele, hogy ez nem más, mint a Tisza-tó egyik ismert és kedvelt madarának, a bakcsónak népies neve.
Aki már járt a Tisza-tavon, s részt vett egy csónaktúrán, a saját fülével hallhatta jellegzetes „vak”; vakvakvak éles , dalnak nem éppen nevezhető hangját. Tehát a névben szereplő vak szó nem a látására asszociál, -sőt látása egyenesen kiváló- hanem hangjára. Vélhetően a „varjú” nevet pedig onnan kapta, hogy a fákon behúzott nyakkal, összekucorodva akkora, mint egy varjú.
A bakcsó (Nycticorax nycticorax) kisebb testű gémféle. E rejtőzködő, kistestű gázlómadárnak kivételesen éles a látása gyenge fényben is. Hajnalban aktív, majd a nappalt pihenéssel tölti. Gémfélékhez hasonlóan ő is társas lény, de inkább magányosan vadászik. Halakat, békákat, gőtéket, vízi emlősöket fogyaszt. Ha fiókái vannak, akkor nappal is kutat táplálék után.
A kifejlett bakcsó tollazatában a fekete és fehér szín dominál. A fejbúbtól a tarkóig fekete, fémes zölden csillog.
A háta és a hegyes csőre szintén fekete színű. Szárnyai hamuszürkék, arca és hasa hófehér. Bóbitája két- három, ritkán négy hosszú tollból áll. Szeme nagy, színe kárminpiros. Halványzöld színű lába a nászidőszakban vöröses színezetű.
A fiatalabb példányok tollazata egyszínű barna, krémszínű pöttyökkel tarkítva.
A bakcsó szaporodás idején nagy költőtelepeket alkot rekettyebokrokon, ártéri fákon.
5.000-6.000 fészket is megfigyeltek már egy kolóniában.Fészkelés idején a bakcsópárok együttesen építik fel fészküket, ami nádból és gallyakból áll. A fészektákolmányt minden évben újratatarozzák. Fészekaljban négy- öt tojást rak, amit kétnapos időkülönbséggel rak le, így megkönnyítve a fiókák gondozását. Az utódok etetésében mindkét szülő kiveszi a részét, majd 50 nap után kirepülnek a fészekből. A bakcsó territoriális madár, a hím harciasan védelmezi a fészkét.
Nézd meg közelebbről a vakvarjúcskát!
Habár a hazai állománya stabilnak mondható, mégis fokozott védettséget élvez.
Elsősorban a Tisza-tavon, Felső- Tisza és a Kis-Balatonon van jelentősebb állománya. Hosszútávú vonuló madár. Hazánkban márciustól- októberig figyelhetjük meg.
Megtisztelsz, ha tetszett és megosztod vagy elküldöd ismerőseidnek. Sok munkám van benne... Nekem is fontos, hogy tudjam, tetszett-e neked. Megköszönöm, ha jelzed felém azzal a kis tetszik gombbal.
További szépségekért, érdekességekért pedig csatlakozz a facebook oldalamhoz!
Ha nem láttál még vakvarjút,
gyere a Tisza- tóra!
Biztosan lesz madarászélményed!
.
.
Fotók sorrendben: Gál Zoltán, Cs.T.T., Balán Attila, Matulokbácsi.
